2008. december 4., csütörtök

KEPELEMZESI SZEMPONTOK

1. A kompozíció szerepe
nincsenek felesleges, zavaró részletek, a kép elrendezése világos, tisztán, egyértelműen mutatja a lényeget. Magunk is tapasztalhatjuk, hogy amikor lerajzolunk vagy lefestünk valamit, nem rajzolunk, festünk le minden kis részletet, hanem válogatunk, szelektálunk a részletek között. A néző szemét ugyanis vezetni kell. A művészi képen a festő a kompozíció segítségével a figyelmet a lényeges pontokra tereli. A kompoízíció a figyelem vezetését is szolgálja. Joggal írja Delacroix: "A festő művészete az, ha a figyelmet a lényegesre tudja irányítani."
A művész válogat a képelemek között. A fontosakat kiemeli, a lényegteleneket alárendeli. A kifejezés érdekében - a mondanivalótól függően - különféle eszközöket vesz igénybe.
2. A kiemelés eszközei
A kiemelés egyik ősi eszköze a hangsúlyozott vonal, különösen a vastag kontúr. Gondoljunk pl. a bizánci mozaikok alakjainak hangsúlyozott kontúrjaira vagy századunkban pl. a kalligráfiára, amely - mint látni fogjuk - elsősorban a vonalak kifejezőerejére épít.
3. A színek
kiemelő szerepének is nagy jelentősége van. Ismeretes, hogy a színek különféle pszichológiai hatást váltanak ki az emberből, a festő tehát számol a színek lélektani hatásával, és kompozíciójában ennek megfelelően alkalmazza azokat. Számol a színek kontraszthatásával is. Egyes absztrakt festők önmagukban a színeket, színhatásokat teszik kompozícióik főszereplőivé.
4. A fény
az egyik leghatásosabb kiemelési eszköz. A festő oda irányítja vele a néző szemét, ahová kívánja. Rembrandt például Titus portréján csak az olvasó fiú arcára és kezére bocsátott fényt, hogy ez vonja magára elsősorban a nézők figyelmét. Századunk modern festészeti törekvései a fény figyelemirányító szerepére viszonylag kevesebb példával szolgálnak.
5. A ritmus
fokozhatja a kifejezés erejét. Bizonyos mozdulatok ismétlődésének ugyanaz a szerepe a képzőművészetben, mint a refrénnek a költészetben. Az ismétlés kiemeli a főmotívumot. Szép példa rá Degas táncosnőinek ismétlődő mozdulata.
6. Az arány
a kiemelés ősi módja. Már az egyiptomiak is a kiemelés szándékával festették nagyobbra a fáraók alakját. Az arányok finom megválasztásának különösen nagy szerepe van az absztrakt konstruktivizmusnál. Kiemelni nemcsak az egyes képelemek nagyobb méretével lehet, hanem a részletek arányainak megváltoztatásával is. Az arányok finom eltolásával egészen más jelentéstartalmat kaphat egy kép.
Egyik leggyakoribb kiemelési eszköz a kontraszt. Az ellentétek, az ellentétes képelemek fokozzák egymás hatását. A fehér mellett pl. a szürke folt sötétebbnek hat.
7. A fény árnyék
A színkontrasztok lehetőségeit a modern festészeti irányzatok is messzemenően kiaknázzák. Egyes festészeti irányzatok felületi, fakturális kontrasztokat is alkalmaznak. A lényeget a nézőpont megfelelő megválasztásával és különböző optikai fogásokkal is ki lehet emelni.

Nincsenek megjegyzések: